Orrplasztika története

Az orrplasztika a plasztikai sebészet talán legnagyobb és leggazdagabb
múlttal rendelkező területe. Az ókori Indiában a törvényszegőket számos
esetben csonkítással büntették. Többek között a fülek vagy az orr
levágásával. Ez az oka annak, hogy Indiában végeztek első ízben orrplasztikai
beavatkozásokat. Ezek a műtétek természetesen helyreállító műtétek voltak,
tehát még nem tekinthetők kozmetikai plasztikai sebészeti operációknak. Az
első plasztikai sebészként működő indiai, akiről említést tesznek a históriás
könyvek, Sushruta volt és az időszámítás előtti 5. században tevékenykedett.

Sushruta vívmányai és tapasztalatai iránt az 1800-as években nőtt meg
leginkább az érdeklődés. Egyre több kísérleti orrplasztikai operációt végeztek
Európában és Amerikában egyaránt. A kísérletek célja az orrplasztikai technikák
fejlesztése volt. Amellett, hogy tökéletes funkció-visszanyerést kívántak elérni,
fontos volt számukra, hogy a műtét után az orr a lehető legjobban hasonlítson
eredeti formájára. Tehát a funkcionális szempontú megközelítés mellett
megjelent egy másik igény is, az esztétikai szempont.

Jacques Joseph, német plasztikai sebész volt az első orvos, aki olyan
pácienseket kezelt, akik kizárólag kozmetikai jellegű beavatkozásra tartottak
igényt. Joseph doktor betegeinek panaszai többnyire az orr nagyságából és
formájából eredő szégyenérzeten alapultak.

Az első világháború kezdetével rohamosan megnőtt az arcplasztikai
beavatkozások száma. A frontokon szolgáló orvosok a körülmények miatt
rá voltak kényszerülve, hogy az orrplasztikai műtéteket, mint ahogy minden
más operációt, a lehető legrövidebb idő alatt végezzék el. És ezzel egy időben
a gyógyulás idejét is minimálisra kellett csökkenteniük. Nagy kihívás volt ez
az orvostársadalomnak és többek között ez vezetett a plasztikai sebészeti
technikák tökéletesebbé válásához.

Kapcsolatfelvétel
Név:
E-mail:
Telefon:
Hírlevél