A zsírleszívás, annak ellenére, hogy a legnépszerűbb alakformáló eljárások közé tartozik, nem rendelkezik az arcplasztikai eljárásokhoz hasonló nagy múlttal. Zsírszövet eltávolítással ugyan már nagyon régóta próbálkoztak a világ különböző tájain, de ezek során a felesleges zsírszövetet általában szikével metszették ki és a beavatkozások tragikus következményekkel jártak.
Az első zsírleszívást egy francia orvos végezte az 1920-as években. Páciense egy híres párizsi modell volt, akinél a műtét után nem sokkal üszkösödés indult meg. Ez után érthető módon betiltották a zsírleszívási eljárásokat, így a zsíreltávolítás ezen módját több évtizedig nem gyakorolta, fejlesztette senki sem.
A szerencsétlenül végződött műtét után a következő érdemleges eredményre egészen az 1970-es évekig kellett várni, amikor két olasz orvos új zsírleszívási technikát dolgozott ki és mutatott be. A doktorok, Dr. Giorgio Fischer és fia, Dr. Giorgio Fischer,  Jr. voltak. Az új módszer lényege abban rejlett, hogy a zsír lebontása és eltávolítása teljes egészében a testen belül történt, anélkül, hogy óriási bemetszéseket kellett volna ejteniük. A leszíváshoz olyan rotáló mozgást végző apró szikével ellátott eszközt fejlesztettek ki, melynek a használatához csupán apró metszéseket kellett ejteni a bőrön és azokon keresztül juttatták be a szerkezetet a bőr alá. A szerszám lényegében egy vékony acél csőbe, vagyis kanülbe épített, oszcilláló mozgást végző szike volt, mely elektromos árammal működött. Az eljárás során szétroncsolódott zsírszövetet, vért és egyéb szöveteket egy, a műszerbe beépített, vákuumot fejlesztő géppel összekötött gumicsőn keresztül távolították el.
A Fisherek által kidolgozott módszer színvonala meg sem közelíti a ma alkalmazott eljárások minőségét. És ugyan igen nehéz érdemi párhuzamot vonni a ’70-es évekbeli műtéti eljárás és annak mai megfelelője között, a modern zsírleszívás, és így a PAL zsírleszívás sem születhetett volna meg a Fisherék altal lefektetett alapok nélkül.
1982-ben egy francia orvos finomított az eljáráson és a műtétet úgy végezte, hogy a zsírszövet bontása és eltávolítása közben folyadékot fecskendezett a zsírszövetbe, amitől a felesleges szövet eltávolítása kisebb traumával járt, valamint a kanül végét tompábbra tervezte, ami tovább csökkentette a beavatkozás okozta sérüléseket, operáció utáni fájdalmakat. Az eljárás neve a „nedves technika” lett.
Amint a zsírleszívási eljárások látványos, kielégítő eredményt hoztak az orvosi társadalom felismerte a benne rejlő potenciált. Komoly vita tárgyát képezte, hogy kik végezhessék a műtéteket. A verseny a plasztikai sebészek és a bőrgyógyászok között élesedett ki leginkább. Ugyan az operációkat ma plasztikai sebészek végzik, e tekintetben a kedélyek nem sokat csitultak.
1985-ben egy amerikai bőrgyógyász, Dr. Jeffrey Klein tovább tökéletesítette a zsírleszívás folyamatát. Rájött, hogy ha az eltávolítandó zsírszövet mennyiségének kétszeresét, háromszorosát fecskendezi be a bőr alá, a felesleges zsírszövet sokkal könnyebben leszívható és a műtét utáni panaszok is enyhülnek. Az eljárás a „tumescens” nevet kapta, ami duzzadtságra, felkeményedésre utal. A módszer lényege, hogy a beinjektált folyadék nagy mennyiségű érzéstelenítőszert tartalmaz, ami a duzzanatot eredményezi, valamint általa lehetővé válik a műtét altatás nélküli kivitelezése. A folyadék erős vérzésblokkolót is tartalmaz, mely gyakorlatilag minimálisra csökkenti a vérveszteséget. Azzal, hogy az altatás már nem volt feltétele az operációnak és a túlzott vérzés kockázata is megszűnt, új fejezet nyílt a zsírleszívás történetében. Az Egyesült Államokban máig ez a legtöbbet végzett zsírleszívó műtét.
Persze ’85 után is többféle metódus született, például 1987-ben az olasz Dr. Michele Zocchi ultrahangos eljárást dolgozott ki, mely során a zsírszövetet műtéti beavatkozás nélkül roncsolta és változtatta közel folyékony halmazállapotúvá. Így azután a megváltozott halmazállapotú szövetet kis bemetszéseken keresztül könnyebben lehetett leszívni. A beavatkozás során ritkán ugyan de előfordult kisebb égési sérülés.
Napjainkban született a PAL eljárás, melynek hatásossága abban rejlik, hogy azon túl, hogy erős vákuum segítségével történik a zsírleszívás, más módszerekhez hasonlóan, a kanül roppant gyors, vibráló mozgást végez és így mechanikus úton bontja a felesleges szövetet.
Manapság a szépülni vágyók többféle biztonságos és hatékony metódus közül választhatnak, azonban a lényeg, a műtéteket illetően, a ’70-es évek óta változatlan. Bármilyen technológiát is válasszon a páciens, a legfontosabb, hogy értő kezek végezzék a kozmetikai beavatkozást. A tökéletes végeredményt az orvosi hozzáértés garantálja.

Kapcsolatfelvétel
Név:
E-mail:
Telefon:
Hírlevél